Ég és nő között a Mozsár Műhelyben –

Olyan tripen mennek végig a színészek, ami közben nem nagyon lehet megpihenni…

Január 10-én mutatják be a Mozsár Műhelyben – Fodor Annamária rendezésében, Kakasy Dóra és Bercsényi Péter főszereplésével – az Ég és nő között című „színpadi mozaikot”, mely „a férfiról és a nőről” szól – tizenkét képben.

Bercsényi Péter és Kakasy Dóra / Fotók: Kállai-Tóth Anett

Fodor Annamária: Nem vagyok rendező, és nem is akarok az lenni. Ez a munka közös alkotás. Nem az önmegvalósítás volt a szemem előtt. Meg kellett találni a közös pontokat. Mindhárman hasonlítunk egymásra abban, hogy mindent merünk és mindent akarunk, valamint mindannyian dolgoztunk bábszínházban. Így került az előadásba a báb, az árnyjáték, az ének és a tánc. Az előadás másfél órája alatt, olyan tripen mennek végig a színészek, ami közben nem nagyon lehet megpihenni sem nekik, sem a nézőknek. A színészeknek szuper jó stílusgyakorlat és jutalomfalat mind a tizenkét kép.

Kakasy Dóra és Bercsényi Péter

Kakasy Dóra: Izgalmas kihívás ennyiféle módon megközelíteni a férfi–nő kapcsolatokat és helyzeteket: több ponton is erősen kikényszerített a komfortzónámból. Nagyon igyekszem én magam is elhinni azt, amit a rendező elhisz rólam, hogy képes vagyok rá… Van, hogy hiába köt össze két embert egy csomó minden, a végén valahogy mégis elcsúsznak egymás mellett. Ez szomorú, de a történetben a fájdalom mellett rengeteg szépség is van, időnként meg humoros is. Az a kedvencem, amikor tangózunk. Ebben a férfi és a nő szerepet cserél, próbálják egymás helyzetébe képzelni magukat.

Bercsényi Péter: Egy emberélet tizenkét szakaszát mutatjuk be, a kora kamaszkortól, azaz a tavasz ébredésétől egészen az utolsó leheletig. Azt, hogy hogyan találkozik az élet különböző fázisaiban egy férfi és egy nő. Mi az a kapocs, amelyet nem lehet széttépni, ami állandóan egymáshoz húz – akár a pokolba, akár a mennybe. Amikor olvastam, azt éreztem, ennél távolabb semmi nem állhat tőlem, mint ezek a szövegek és helyzetek. Aztán ahogy elkezdtünk próbálni, szép lassan felpattantak a borsóhéjak, és kiderült, hogy bizony ez a szituáció is ismerős, meg az is… Nagyon szeretem például azt a részt, amikor elmegyünk bankot rabolni. Az olyan tarantinós feeling.