Havi archívum: május 2012

Fodor Annamária, aki eddig az Új Színházban játszott, ősztől a Thália tagja, eredetileg bábszínésznőként végzett, és most merész vállalkozásba fogott élete első rendezésében. 2012. május 24., 06:45 A MaNNa és a Budapest Bábszínház közös produkciójában Genet klasszikussá nemesedett abszurd darabját, a Cselédeket vitte színre, Babák címmel.Azt is mondhatnánk, hogy ez a darab horror, mert annyira mélyre ás a lelki és testi gyötrelmekben, olyan sötéten vad, gyilkos ösztönöket szabadít fel, hogy az felér egy mészárlással.   Három ember, az úrnő, és két cselédje gyötri, nyúzza egymást halálra, elképzel minden kínt, amit csak lehet, a képzelet gyakran összemosódik a valósággal, és mindennek erotikus töltete van. Bercsényi Péter az úrnő, fiatal, kiugróan tehetséges bábszínész, attól, hogy férfi játssza a szerepet, még dominánsabbá válik, diktátorként uralkodik mindenen, miközben ő is súlyos kielégítetlenségben szenved. Bercsényié a legintenzívebb alakítás. Bohoczki Sára és Mórocz Adrienn negyedéves bábszínész hallgatók élvezettel játsszák a cselédeket, vagyis a másik két szörnyeteget. Romlottan erotikusak, perverzen trágárak és lidércesen kéjsóvárak szerepük szerint. Egyikük sem bábozik - mániám, hogy több báb lehetne a bábszínházban -, de megmozdítanak ruhákat, jókora próbababákat, időnként élőként, személyként kezelik a holt anyagot, miközben maguk olykor próbababákként viselkednek. Kimódoltan, szaggatottan mozognak, a [...]

Kettesben – a Szkalla lányok Hogy Örkény milyen mestere volt a szerkesztésnek, az valójában nem újdonság. De a tőle tanult szerkesztői bravúr legsajátosabb és legújabb példájának a születésnap egyik szenzációja, a kétszemélyes Macskajáték tűnt. Berényi Gábor, a szolnoki színház hajdani direktora korábban a Várszínházban már színpadra állította Örkény remekét, de idén nem megismételte, hanem – némi túlzással megkockáztathatjuk, hogy – újraírta, vagy legalábbis újraszerkesztette a Macskajátékot. Dramaturgiai beavatkozása ugyanis korántsem szorítkozott a húzásra, a mellékszereplők kiiktatására, nem zanzásította, hanem a két szereplő párbeszédének kitágításával és a kisregény szövegének felhasználásával feldúsította a Szkalla lányok történetét. Ehhez persze olyan Orbánné kellett, mint Béres Ilona, aki Örkény elképzelésének megfelelően egyszerre volt piaci kofa és antik kariatida, akinek Csermlényi Viktor iránt érzett, egész életét végigkísérő szenvedélyét ugyanúgy elhittük, mint a béna Gizára és az őt példaképeként imádó Egérkére gyakorolt hatását. A postán feladott táviratát visszaperlő és visszakönyörgő ügyfél jelenete önálló betétként is megállta volna a helyét. Tordai Teri nem csak öltözékében elegáns Gizája a hallgatás és a reagálás művészetéből adott bőséges ízelítőt: ahogy székéhez láncolva, majdnem mozdulatlanul követte Orbánné leveleit, telefonját, egész kisszerűségében is nagyszerű, zaklatott életét, annyi szeretet, féltés és bírálat tükröződött az arcán, hogy [...]