[vc_row][vc_column width="1/1"]A mai alternatív színházi élet egyik izgalmas és sokoldalú arca: színész, bohóc, drámapedagógus és rendező. Tabudöntögető előadásaiban mindig érzékenyen reagál a társadalmi feszültségekre. A Bohócok a Láthatáron nevű csoport alapítójaként járja az országot, és hátrányos helyzetű gyerekeknek játszik. Az ELTE angol-magyar szaka után, hogyan jött az életedbe a színjátszás? Mindig is színész akartam lenni, annak ellenére, hogy a szüleim nagyon ellenezték. Már a szegedi egyetem színjátszó körében is játszottam. Miután feljöttem az ELTE-re, párhuzamosan stúdióztam a Szkénében, ahol egy nagyon komplex színészképzés folyt. Ott dőlt el a sorsod? Szerintem már jóval előbb. Nyilvánvaló volt, hogy ez a hivatásom. Sokáig játszottam az Arvisura Színházban, ahol nagyon jó volt a csapat: Pintér Béla, Horgas Ádám, Péterfy Bori, Scherer Péter, és még sokan a mostani színházi világból az Arvisurában kezdték. Később éveken át a Merlinben játszottam, majd a Krétakör egyik alapítótagja lettem, és azokat az éveket nagyon élveztem. Sok magyar színésznő megy szerencsét próbálni Amerikába. Te is éveket töltöttél kint, képezted magad. Nálad mi volt a fő motíváció? Elégedetlen voltam az életemmel, nagyon vágytam a tanulásra. A kint töltött évek alapvetően változtattak meg. Mindenkinek fölírnám receptre, hogy éljen külföldön egy ideig, ott lehet igazán [...]