Ganna

A színház ünnepélyes megnyitó gálaestje 2013. április 6-án, szombaton 19 órakor kerül megrendezésre. Az est színvonalas programjáról többek között a Magyar Állami Operaház, a Madách Színház és Vác szülötteinek művészei gondoskodnak. Helyszín: Váci Dunakanyar Színház 2600 Vác, Dr. Csányi László körút 58. A gálaest, a színház megnyitója Vác kulturális életében egy új szakasz kezdetét jelenti, ünnepeljük együtt a város első színházának megnyitóját.

„Üdvözöljük a Rondabérest” – mondták szüleim, amikor megtudták, hogy a Macskajáték kétszereplős előadására, A Szkalla-lányokra megyünk az Óbudai Társaskör kertjébe, és a két főszereplőt Béres Ilona, illetve Tordai Teri alakítja. A felejthetetlen „Alphonsine”, a gyönyörű, ám bosszúszomjas cselszövő megszemélyesítőjének ez a családban amolyan állandó jelzője volt A kőszívű ember fiai óta, végleg pedig akkor ásta el magát, amikor jó másfél évtizeddel később a Vígszínház Kakukkfészek-előadásán a frusztrált, hatalommániás Miss Ratched bőrébe bújt. Édesanyám olyannyira gyűlölte a figurát, hogy a darab végén még megtapsolni sem volt hajlandó – lehet, hogy a művésznő erre egész életében büszke lett volna. Kétségtelen, hogy Béres Ilonát imádtuk gyűlölni, de sokan elálmodoztak róla, amikor az Aranyember Timeájának ártatlan büszkeségét hordozta (a magyar Timeák sokat köszönhetnek neki, mert a film 1963-as bemutatója után lett divat a név nálunk), szeretni valóan esendő volt az Esős vasárnapban – éppen Tordai Teri „alattvalójaként” – és kétségbeesetten szeretetéhes az Álmodozások kora bírónőjeként. És nem lehetett nála tökéletesebb Vanda az Adáshibában, ez a lakótelepi Mária Magdolna, aki beleszeret az albérlő Jézusba, és kitörölhetetlen az emlékezetből a Házmestersirató üldözött fiatalasszonya. A hangja? Az a bársonyos, meleg alt, tele, ha kell, megélt, ha kell, elfojtott nőiséggel, [...]

Fodor Annamária, aki eddig az Új Színházban játszott, ősztől a Thália tagja, eredetileg bábszínésznőként végzett, és most merész vállalkozásba fogott élete első rendezésében. 2012. május 24., 06:45 A MaNNa és a Budapest Bábszínház közös produkciójában Genet klasszikussá nemesedett abszurd darabját, a Cselédeket vitte színre, Babák címmel.Azt is mondhatnánk, hogy ez a darab horror, mert annyira mélyre ás a lelki és testi gyötrelmekben, olyan sötéten vad, gyilkos ösztönöket szabadít fel, hogy az felér egy mészárlással.   Három ember, az úrnő, és két cselédje gyötri, nyúzza egymást halálra, elképzel minden kínt, amit csak lehet, a képzelet gyakran összemosódik a valósággal, és mindennek erotikus töltete van. Bercsényi Péter az úrnő, fiatal, kiugróan tehetséges bábszínész, attól, hogy férfi játssza a szerepet, még dominánsabbá válik, diktátorként uralkodik mindenen, miközben ő is súlyos kielégítetlenségben szenved. Bercsényié a legintenzívebb alakítás. Bohoczki Sára és Mórocz Adrienn negyedéves bábszínész hallgatók élvezettel játsszák a cselédeket, vagyis a másik két szörnyeteget. Romlottan erotikusak, perverzen trágárak és lidércesen kéjsóvárak szerepük szerint. Egyikük sem bábozik - mániám, hogy több báb lehetne a bábszínházban -, de megmozdítanak ruhákat, jókora próbababákat, időnként élőként, személyként kezelik a holt anyagot, miközben maguk olykor próbababákként viselkednek. Kimódoltan, szaggatottan mozognak, a [...]

Kettesben – a Szkalla lányok Hogy Örkény milyen mestere volt a szerkesztésnek, az valójában nem újdonság. De a tőle tanult szerkesztői bravúr legsajátosabb és legújabb példájának a születésnap egyik szenzációja, a kétszemélyes Macskajáték tűnt. Berényi Gábor, a szolnoki színház hajdani direktora korábban a Várszínházban már színpadra állította Örkény remekét, de idén nem megismételte, hanem – némi túlzással megkockáztathatjuk, hogy – újraírta, vagy legalábbis újraszerkesztette a Macskajátékot. Dramaturgiai beavatkozása ugyanis korántsem szorítkozott a húzásra, a mellékszereplők kiiktatására, nem zanzásította, hanem a két szereplő párbeszédének kitágításával és a kisregény szövegének felhasználásával feldúsította a Szkalla lányok történetét. Ehhez persze olyan Orbánné kellett, mint Béres Ilona, aki Örkény elképzelésének megfelelően egyszerre volt piaci kofa és antik kariatida, akinek Csermlényi Viktor iránt érzett, egész életét végigkísérő szenvedélyét ugyanúgy elhittük, mint a béna Gizára és az őt példaképeként imádó Egérkére gyakorolt hatását. A postán feladott táviratát visszaperlő és visszakönyörgő ügyfél jelenete önálló betétként is megállta volna a helyét. Tordai Teri nem csak öltözékében elegáns Gizája a hallgatás és a reagálás művészetéből adott bőséges ízelítőt: ahogy székéhez láncolva, majdnem mozdulatlanul követte Orbánné leveleit, telefonját, egész kisszerűségében is nagyszerű, zaklatott életét, annyi szeretet, féltés és bírálat tükröződött az arcán, hogy [...]

Egy zenei illanástól eltekintve nincs eleje és nincs vége, ezért csupán elkezdődik és befejeződik az előadás. Másfél órában mégis életre kel Örkény István tragikomédiájának, a Macskajátéknak a kétszemélyes változata. Nem a mű egésze – de egy újszerű műegész. KRITIKA Az évtizedek során az ezerkilencszázhatvanas évek második felében keletkezett másik Örkény-remeknek, a Tótéknak is létrejött egy szikárabb dramaturgiájú, ötszereplős változata (más mutációja is). A Macskajátékot ugyancsak előadták már néhány figura elhagyásával (egyébként nem sokalakos színmű sem az egyik, sem a másik). Berényi Gábor az Örkény-centenárium alkalmából látható variánst Béres Ilona (Erzsi) és Tordai Teri (Giza) számára készítette, célirányos tömörítéssel (a hasonló című kisregény szövegére is pislantva). Míg a Macskajáték-rendezések általában a két, idős korba ért Szkalla lány egy életen át szeretve perlekedő jellemütközését élezik ki a hűvös, decens (hosszú ideje tolókocsiba kényszerült, alig mozgásképes) Giza és a formaságokra fütyülő, fékezhetetlenül eleven Erzsi (Orbánné) között, a jelen feldolgozás a különbözések mellett is inkább azt láttatja, hogy ők ketten: testvérek. Egymás életének, sorsának tanúi, s alighanem mindhalálig legfontosabb résztvevői. Akik végül egy régi-régi, eltűnt – 1918-ban vagy 1919-ben exponált – fényképre emlékezve sokadszor is mást gondolnak, mert „Biztos csak az, hogy bennünket ábrázol, Szolnok megye [...]

2011. október 23., 12:00   Fotó: Kállai-Tóth Anett Francia rúdugrás - Kovács Patrícia, Pál András (próbafotó) Mohácsi István: Francia rúdugrás című kétrészes „szextettjét” mutatja be a Centrál Színház november 11-én a Manna és az Orlai Produkció előadásában. Az előadást a szerző rendezi.   Hajítsd el a Cosmót, kapcsold ki a pornót, és irány a Centrál Színház! Már persze ha meg akarod tudni, hogy mit akar a nő és mit a férfi, ha felszikrázik, vagy épp megszűnni kezd köztük a kémia. A szexuál-parapszichológus guruhoz egy viharos éjjelen két fiatal pár érkezik, hogy rendbe tegyék az omladozó kapcsolatukat. A keresztül-kasul bonyodalmas ötöshöz nemsokára egy vadító hatodik is kapcsolódik, így készen áll a szextett: és ez az együttes nem ismeri a kéziféket. Egy sodró lendületű, és még fülledtebb erotikájú komédia a párkapcsolatokról, a szex titkos szabadkőműveseiről, és magáról a szexről azoknak, akiknek kevés a Káma Szútra. Egy darab arról, amit még a chatszobában sem mersz megbeszélni, és talán még az is kiderül, hogy milyen küzdősport is az a francia rúdugrás. A Francia rúdugrás habkönnyű darab, ami a 19. századi francia bohózatok és az amerikai televíziós műfaj, a sitcom elemeiből és humorvilágából építkezik. „A darabot többek [...]

  Fotó: Mészáros Csaba / Teátrumfotó Francia rúdugrás - Kovács Patrícia No, nem a francia rúdugrást értem tömegsporton, azt kizárólag a beavatottak űzhetik, és ők is csak óvatosan, mert ha az ágy nem elég kemény, életveszélyes lehet a férfiak hatodik nyakcsigolyájára nézvést. Ha erről sokkal többet nem is, párkapcsolati galibákról, kihűlt ágyakról és vágyakról, sportszerűtlen félrelépésekről és sportból űzött szexről annál többet láthatunk-hallhatunk az előadásban, amelyet Mohácsi István ezúttal nem csak megírt, hanem – e szerepében debütálva – meg is rendezett. (Testvére, Mohácsi János Pécsen már megrendezte ugyanezt a darabot, kritikánk itt olvasható.) A francia bohózatokból jól ismert elemeket: ajtó mögé, ágy alá tuszkolt szeretőket is felvonultató darab végkifejletében sem tér el a klasszikus sémáktól, abban azonban nagyon is, hogy végig úgy érezzük, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ez lesz a végkifejlet és nem valami teljesen más. Szó sincs tehát kiszámíthatóságról, várható és váratlan szerencsésen keveredik, így a szerző végig képes jóleső bizonytalanságban tartani a közönséget a néha már az abszurd határáig elvitt játékkal.   A klasszikus bohózati elemek egy nagyon is mai alaphelyzetbe épülnek bele: egy pszichiáter rendelőjében vagyunk, ahová két, mint kiderül, egymást nagyon is jól ismerő házaspár érkezik párterápiára, aztán [...]